1. |
Igazságtartalmak
02:37
|
|||
Sok a nemtörténés
és a nemcsinálás.
Az idő eltelik,
A becsület elfogy.
Ki csinálja a nácikat?
És ki csinálja a nácikat betiltó nácikat?
És ki csinálja azokat a nácikat, akik betiltják a
nácikat betiltó nácikat?
1-2-3-4!
Sok a nemtörténés,
hát még a nemcsinálás.
Az idő telik-telik,
a becsület elfogy.
Ki találta ki a tipikus lányokat?
Ki találta ki a tipikus fiúkat?
Én tudom, én ismerem őket!
Az egyformaság bajnokai,
Az életöröm hóhérai!
1-2-3-4!
Keresztények vagyunk már vagy kétezer éve,
és mégsem tudtál megtanulni szeretni, bébe!
Keresztények vagytok már vagy ezer éve,
és mégsem tudtál megtanulni szeretni, bébe!
|
||||
2. |
A MAKI Hetilap bukása
02:18
|
|||
A többi hajléktalan Főszerkesztőnek hívta,
nem is tudták, hogy mi az igazi neve.
A név természetesen ironikus volt,
hiszen ő volt a szerkesztőség egyetlen tagja.
A lapot úgy hívták: Mi, Akik Kevés Vizet Iszunk,
Politikai és Szociokulturális Hetilap
Hetente harminc példányban jelent meg.
A Főszerkesztő a cikkeket golyóstollal írta.
Volt néhány hűséges előfizetője:
például TB Tibor, aki az ingyenesen elvihető könyvekkel seftelt,
és a Kókadt Margaréta, aki reménytelenül szerelmes volt belé.
Iván egy fénymásoló szalonban dolgozott,
és beengedte a főszerkesztőt, ha nem volt más az üzletben.
,,A szociokulturálist még értem,” mondta egyszer Iván,
,,de nem vagy te apolitikus, mint a többi csöves?”
,,Ivánom, én nem apolitikus, hanem pánpolitikus (?) vagyok.
Ég és föld a különbség.
És rendes pánpolitikusként kötelességemnek érzem,
hogy az utca népét tájékoztassam.”
,,Mert akik most ülnek az ország nyakán,
azok a legnagyobb rohadékok mind közül.
Én már csak tudom: ismerem őket Bibó-kollégista koruk óta.”
A Főszerkesztő egyszer együtt ivott egy szomorú,
jól öltözött emberrel egy Deák téri padon.
Kiderült, hogy az illető azért annyira szomorú,
mert kizárták a pártjából, amiért rossz gombot
nyomott meg egy belsős szavazáson.
A szomorúsága indulatba csapott át, amikor
ecsetelni kezdett egy korrupciós ügyet, amiben
maga a miniszterelnök is személyesen érintett volt.
A főszerkesztő azonnal jegyzetelni kezdett.
Másnap az első útja a független hírportál szerkesztőségébe vezetett.
Megvárta, amíg a recepciós kimegy cigizni.
Odabent az újságírók finanszírozási kérdésekről tárgyaltak.
,,Mi ez a szag?”
,,Ki ez az ember?”
,,Kifelé! Kifelé!”
Nem hallgatták meg.
|
||||
3. |
Vámpírkampány
04:21
|
|||
A pokolban néhány szó tiltva van,
néhány szó tiltva van a pokolban.
A pokolban néhány szó tiltva van:
figyelmeztettek, miután meghaltam.
Azóta félek, hogy elszólom magam,
mert néhány szó tiltva van a pokolban.
,,Majd jönnek a porkoláb ördögök a tüzes gumibotjukkal,
és bezárnak az agy alakú celládba.”
Most le kell tennem.
Most le kell tennem.
Mert a pokolban még a falnak is füle van,
még a falnak is füle van a pokolban.
Cella alakú sejtek nyüzsögnek az agyamban,
és sejt alakú cellák épülnek az agyamban.
Mert a pokolban még a fülnek is fala van,
még a fülnek is fala van a pokolban.
Az ördög ott lakik a pixelekben,
és a pixelekben lakik az ördög.
Az ördög ott lakik a pixelekben,
és minden szem a pixeleken.
,,Köszöntöm a stúdióban a ma esti vendégeinket,
akik egyenesen a pokolból érkeztek hozzánk.”
Jönnek a milliomos marxisták,
jönnek a gyűlölködő keresztények,
jönnek a bocskais boroshordók,
jönnek a fizetett punkok.
Gondolatban dupla csekkol mindegyik,
nehogy olyat mondjon, ami miatt nem fizetik ki.
MÉEP – Magyar Élet Ellenes Párt
FVSZ – Fiatal Vámpírok Szövetsége.
MÉEP – Magyar Élet Ellenes Párt
FVSZ – még csak kétszáz évesek.
Ez egy vámpírkampány.
|
||||
4. |
||||
Száznyolcvankét nap istenek nélkül,
és az emberek olyanok, mint a sarokba gyűrt ruhák.
A gyerekek az utcán koponyákkal játszanak,
rájuk szólok, ők meg csak vicsorognak.
Valaki odajön és tüzet kér tőlem,
pedig egy egész háztömb lángol mögötte.
És ezek után még van pofája megkérdezni tőlem,
hogy egytől tízes skálán mennyire vagyok magányos.
Mintha azt olyan egyszerű lenne megmondani!
A magánynak nincs mértéke, mert a magány mértéktelen,
ezekben a szörnyű időkben, ezen a szörnyű helyen.
Van egy régi magnókazettám, általában azt hallgatom.
Emlékszel? Régen mindig felvettem, amikor nevettél.
Hányszor kértél rá, hogy hagyjam már abba?
De látod, hogy mennyire előrelátó voltam?
Most jó hasznát veszem, és ez a kedvenc kazettám,
ezekben a szűkös időkben.
Persze ez csak egy archív felvétel.
És a magánynak nincs mértéke, mert a magány mértéktelen,
ezekben a szörnyű időkben, ezen a szörnyű helyen.
Én előre tudom, hogy mi fog még lenni,
mert tudom, hogy most már nem történik semmi.
A herceg halott, eltemették,
nem jön vissza, bezárult az ég.
|
||||
5. |
Patrióta Alíz
03:01
|
|||
Alíz még csak huszonhárom éves volt,
de már gyereket nevelt: volt egy kétéves kislánya.
Az apa, egy morfinista ápoló, a román frontra
szökött a családi kötelességek elől.
Felcserként szabadon áldozhatott a szenvedélyének,
és soha többé nem látták otthon.
Alíz a Szegedi Atomerőműben takarított.
Hazafelé mindig útba ejtette a Tisza-partot,
ami a Néva-partra emlékeztette, ahol soha
nem járt, de mindig is szeretett volna.
Szegény Alízba egyszer belecsapott egy villám.
Nem halt meg, de a villám okozta sokk
átrendezte a fejében az idegek kapcsolódását.
Azelőtt nem igazán érdekelte a hazája sorsa, most viszont
felelősséget érzett egyenként minden egyes polgárért.
,,Legszívesebben az ölembe venném az egész országot,”
gondolta Alíz ,,és ringatnám.”
,,És ha az Emberi Erőforrások minisztere leszek,
majd bejárom az országot, és mindenkit megismerek.
És megmondom nekik, hogy 'Hé, ne nézd le magad!
Az életed sokkal több, mint puszta nyersanyag.'”
Alíz tudta, hogy az ország megmentésére
vonatkozó terveit mindenkinek ismernie kell.
Levelet fogalmazott a kormánynak, amiben
olyan szavak szerepeltek, mint 'cinizmus', 'autoriter'.
Sajnos mindezt egy konzultációs kérdőív hátuljára írta,
úgyhogy soha senki nem olvasta el.
,,És ha a Nemzeti Sportbizottság elnöke leszek,
mindig azok nyerik majd a versenyeket,
akik a legboldogabbak, ha a pályán lehetnek,
és el is felejtik, hogy versenyeznek.”
Alízt időközben feljelentették a szomszédai
felforgató tevékenység vádjával.
Amikor a rendőrök megjelentek az ajtajában, azt gondolta,
hogy most majd díszkísérettel viszik a parlamentbe.
De nagyot csalódott, amikor a kapitány felmutatta a házkutatási parancsot,
és az egyik rendőrnő megfogta a síró gyereket.
Akkor az ablakhoz ment, és elátkozta az országot:
,,A Kárpát-medencét vízzel elárasztani!
Az őslényeket visszatelepíteni!
Változzanak kövekké, és süllyedjenek a tenger fenekére!
Legyenek olyanok, mint a kövek: egyformák és élettelenek!”
Ó, szegény Alíz!
|
||||
6. |
Újkor Blues
02:39
|
|||
Az idős nőt három kísértet látogatta rendszeresen.
Semmiben sem hasonlítottak azokhoz a szellemekhez,
amiket a Tv-ből ismert.
Nem voltak sem ijesztőek, sem fenyegetőek,
a falra akasztott fényképekből másztak elő éjjelente,
és általában csak tanácstalanul tébláboltak a konyhában, vagy az előszobában.
Azt mondják, hogy az itt ragadt lelkek csak addig kísértenek az élők világában,
amíg valamilyen elintézetlen ügyük van velük.
A nő nem tudta, hogy valójában ő tartja itt őket a görcsös ragaszkodásával.
Hajnalban a kísértetek holtfáradtan és reménytelenül másztak vissza
a lelküket őrző képekbe.
A művészettörténész egyszer látott sírni egy Rembrandt önarcképet
a bécsi Kunsthistoriches Múzeumban.
Ahogy az öreg alkoholista arcán végigfutó könnyeket nézte,
váratlanul hasított belé a felismerés, hogy ami minket
a múlt emberével összeköt, az sokkal több,
mint az egymásból következő események láncolata.
Látta a történelmen végighúzódó mély sebet,
az élhetetlenné berendezett világunk szomorúságát.
Bérmunka, haszontalan intézmények, intézményesült rossz közérzet,
autoriter rendszerek, amik, ha kell, minden elvet elvetnek.
Most könyvet ír róla. A címe az lesz: Újkor Blues.
A pályakezdő közgazdászt hamar taszítani kezdte a választott hivatása.
Tanyát vásárolt az Alföldön, törölte magát Facebookról,
kidobta a telefonját, és elhatározta, hogy önellátó lesz.
A harmadik héten úgy látszott, hogy függetleníteni tudja magát
a pénzkereső társadalomtól, amit utált és megvetett.
De a negyedik héten az állatok hullani kezdtek, a gyümölcsök
és a gabona elszáradtak.
A közgazdász fatalista volt, ráadásul keresztény.
,,Isten adta, Isten vette el.” mondta, és visszaköltözött a városba.
Arra már nem gondolt, hogy a Biblia istene nem akarná tőle,
hogy a világ nyomorúságához asszisztáljon.
|
||||
7. |
||||
A házigazdáim a szigeten egy fiatal házaspár,
harminc-harmincegy évesek, a reprodukciós képességeik csúcsán.
A férfit úgy hívják, Kip, ő visz el az Öreghez az érkezésem napján.
A szigeten nincs hagyományos értelemben vett közigazgatás,
és ebben a hierarchia nélküli világban az Öreg látszik a legnagyobb tekintélynek.
Egyelőre nem tudom, hogy ez minek köszönhető.
A földeken már korom sötét van, de Kip biztos léptekkel halad előttem.
És ezen a csillagtalan éjszakán a mosolya világít a sötétben.
Az Öreg nem üdvözöl minket, de ez furcsa is lenne tőle,
a modora nem enged meg egy efféle elhajlást.
A háza a domb oldalában van, az erdő mellett.
A legtöbb ház a szigeten valamilyen magaslati pontra épült -
nyilván a gyakori belvizek miatt – gondolom magamban.
Az Öreg nem sokat bajlódik a vacsora megmelegítésével,
egyszerűen csak átrakja a fazekat a tűzhelyről az asztalra.
A fazékban zavaros lében néhány borsószem úszkál,
és én arra gondolok, hogy ez szegényes vacsora annak,
aki egész nap a földeken dolgozott.
Kip lehajtott fejjel eszik, az Öreg szivarra gyújt,
és én egyre inkább megbizonyosodok arról, hogy
a szigetlakók különös nyelvének sajátossága a hallgatás.
Én viszont nem ehhez vagyok szokva, én nem bírom a hallgatást,
úgyhogy kimondom, ami már a megérkezésem pillanatától
fogva kikívánkozik belőlem:
,,Szimpatizálok a sziget alapelveivel, és egyenként
szimpatikus embereknek tartom önöket. Igen, azt hiszem,
tudnék élni a szigeten.
De attól sajnos nem tudok elvonatkoztatni, hogy ez végül is,
mindent összevetve, csak egy öncsonkító szekta.”
A visszaérkezésem után az első utam egy éjszakai szórakozóhelyre vezet.
Sosem okozott nehézséget számomra a nálam fiatalabb nők felszedése.
Segítségemre voltak ebben velem született magabiztosságom,
és cseppet sem hétköznapi testi adottságaim.
Odamegyek egy lányhoz és a fülébe súgom halkan, hogy:
,,Hé, szerintem egész aranyos vagy.”
Erre a lány a szemembe néz, bennem meghűl a vér, a szemembe néz,
és ugyanolyan halkan válaszol:
,,Köszönöm a kedvességedet, de nem vagyok aranyos.
Nem vagyok aranyos. Egy kibaszott kés vagyok,
és darabokra váglak, hogyha még egyszer hozzám érsz.”
Ajjaj, ez már nem az az ország, amit annyira szerettem,
ez már nem az a világ, amiben annyira otthon éreztem magam.
Ez már nem a nárcisztikus férfiak paradicsoma,
ez már nem az öngyűlölő nők országa.
Jaj, mi lesz velem?
|
||||
8. |
||||
A 2024-es gyerekellenes kampány.
Sokan a Mózes-módszert választják.
Európa megismeri a gyerekgyűlölet fogalmát.
Nélkülözés, depresszió.
A kormány tudja, hogy ki a hibás.
A kormány mindig tudja, hogy ki a hibás.
És az ellenzék tiltakozva asszisztál.
Ők úgy hívják, ,,Ödipusz-kampány”,
és sokan idén is jól megélnek abból, hogy ellenzékiek.
De akkor jön egy egyedülálló nő,
egy igazán egyedülálló nő,
aki nem fél szembeszállni az országon eluralkodó őrülettel.
Ez nem egy állami lepratelep,
nem egy burzsuj magánóvoda.
Ez a Nem Kívánt Gyerekek Tábora
2026:
Robbantássorozat állami intézmények és kormányhivatalok ellen.
Senki sem gyanakodna egy gyerekre.
Talán, ha egyszer végre komolyan vennék őket.
Talán, ha egyszer végre leülnének beszélgetni velük.
A táborvezetőnek meggyűlik a baja az Adóhivatallal.
Amúgy semmi különös.
Senki sem gyanakodna egy gyerekre.
Mert még nem ismerik nem kívánt gyerekek dühét.
Majd megismerik a nem kívánt gyerekek dühét.
Ez nem a szokásos alt-right paranoia,
Nem egy seggfej Twitter-anarchista.
Nem Kívánt Gyerekek Tábora
|
||||
9. |
Az elmosódott fejű ember
04:44
|
|||
Az elmosódott fejű ember bemegy a közértbe.
Itt vásárol már legalább két éve,
és ugyanazokkal a viszolygó, csodálkozó
tekintetekkel találkozik, mint mindig.
,,Már legalább két éve itt vásárolok,"
gondolja ,,és az az a pénztárosnő
úgy néz rám, mintha most látna először."
Az óvodában megpróbálták lefényképezni.
A fényképésznél hamar elszakadt a cérna:
,,Ha egy pillanatra sem tudsz nyugton maradni,
inkább hagyjuk az egészet a picsába."
Az óvónőnek kellett közbelépnie:
,,Hé, ne traumatizálja azt a gyereket!"
,,Hogyan tudnék traumatizálni valakit,
aki ilyen fejjel született?"
A neurológus diagnózisa: prenatális trauma.
,,Az ön fia túl hamar nyitotta ki a szemét,
és az anyaméhben túltelítődtek az érzékei.
Figyelme mindent átfogó, de sajnos
túlságosan szétszórt,
És ennek fizikai megnyilvánulása
az elmosódott fejforma."
Sétál az utcán és azt képzeli magáról, hogy ő
egy idegenvezető.
Ez a külvárosok kietlen tájain a legszórakoztatóbb.
Máskor inkább úgy érzi magát, mint egy turista,
a szemében a csodálkozás csodája.
És ha valaki ilyenkor meglátja, utánafordul,
és magában azt mondja: ,,Nahát, micsoda
különös, csodálatos és gyönyörű fejforma!"
Gyakran meggyűlik a baja a rendőrökkel.
Rosszul sikerült fantomképek, elmosódott
biztonsági kamera felvételek:
Az ilyenek miatt gyakran megtalálják.
A hűtője ajtaján gyűjti a mugshotokat.
Egyszer elkezdte őket feltölteni Instagramra.
Jó kis profil volt, de hát a törvény keze
mindenhová elér. És a törvény szeme
sosem csukódik le.
Az elmosódott fejű ember elmegy tüntetni.
,,Fél nyolcra mindenki otthon lesz."
ígérik a tüntetés szervezői. Sajnos nem
így alakul, az ördögnek más terve volt,
ahogy mondani szokták.
Egy rendőr kiszúrja magának és rászól:
,,Hohó, tilos az arc eltakarása."
De hát mit tehetne ő?
Megfogják, kirángatják a tömegből,
és elkezdik náspángolni.
És amikor a gumibot a fejéhez ér,
a robbanás egy atombomba erejével felér.
A sejtek hirtelen sűrűsödése
lett az elmosódott fejű ember veszte.
|
||||
10. |
Kutya, országház
07:18
|
|||
Egyszer megkérdeztem egy kutyától,
hogy hordana-e pórázt magától.
Csak nézett rám, mintha nem értene,
aztán azt mondta: ,,Meglennék nélküle.”
,,Meglennék nélküle, de felveszem mert nagyon szeretlek,
és félek, hogy nem lesz másik gazdám helyetted.”
Egyszer megkérdeztem egy disznótól,
hogy erőszak-e a disznótor.
Éreztem, hogy ez most rossz vicc volt,
a disznó már vérzett, mikor válaszolt.
És azt mondta, hogy:
,,Te valamit benéztél a nevekkel,
mert a disznó te vagy, én meg az ember.
A disznó te vagy, én meg az ember,
és te legfeljebb egy gazember.”
Téged az isten embernek keresztelt,
és megkért, hogy a többit már te nevezd el.
Azóta szabadon élhetsz a nyelveddel,
amivel vissza is éltél nem egyszer.
Vissza is éltél vele nem egyszer, lásd:
újságírás,
politikai kampányok,
kanonizált hazugságok,
művészetnek nevezett szemét,
művészetnek nevezett hazugság.
Mi egymásból vagyunk kihasítva.
Ti egymásból vagytok kihasítva.
És nem nyugszunk, míg nem jutunk vissza.
Nem nyugszunk, míg nem jutunk vissza oda,
ahová nincs visszatérés,
ahol minden szó szabad,
és minden szó igaz.
De úgyis az lesz mindennek a vége.
Mert ha az emberre végleg berágott,
az isten majd megeszi a világot.
És az isten beleiben az önmagára talált salak
a viszontlátás határtalan boldogságában egyesül majd.
Az országház egy nagyon nagy ház.
Az országház egy kurva nagy ház.
Egyesek szerint nagyobb az országnál.
Pedig úgy van itt minden, mint bárhol a világban,
nappalok és éjszakák váltják egymást változó arányban,
és élnek a szegények, de örök magányban.
A szegények élnek, de örök magányban.
Tízmillió szegény örök magányban.
|
||||
11. |
||||
Tűrt, Tiltott, Támogatott.
A szerelem legyen támogatott!
A szerelem legyen támogatott,
államilag támogatott,
államilag támogatott!
Vérzik a térdem, annyit imádkozok.
Annyira-annyira fiatal vagyok.
A szerelem legyen támogatott,
államilag támogatott!
Annyira kurvára fiatal vagyok!
|
Streaming and Download help
If you like Kibaszott Emberek, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp