A házigazdáim a szigeten egy fiatal házaspár,
harminc-harmincegy évesek, a reprodukciós képességeik csúcsán.
A férfit úgy hívják, Kip, ő visz el az Öreghez az érkezésem napján.
A szigeten nincs hagyományos értelemben vett közigazgatás,
és ebben a hierarchia nélküli világban az Öreg látszik a legnagyobb tekintélynek.
Egyelőre nem tudom, hogy ez minek köszönhető.
A földeken már korom sötét van, de Kip biztos léptekkel halad előttem.
És ezen a csillagtalan éjszakán a mosolya világít a sötétben.
Az Öreg nem üdvözöl minket, de ez furcsa is lenne tőle,
a modora nem enged meg egy efféle elhajlást.
A háza a domb oldalában van, az erdő mellett.
A legtöbb ház a szigeten valamilyen magaslati pontra épült -
nyilván a gyakori belvizek miatt – gondolom magamban.
Az Öreg nem sokat bajlódik a vacsora megmelegítésével,
egyszerűen csak átrakja a fazekat a tűzhelyről az asztalra.
A fazékban zavaros lében néhány borsószem úszkál,
és én arra gondolok, hogy ez szegényes vacsora annak,
aki egész nap a földeken dolgozott.
Kip lehajtott fejjel eszik, az Öreg szivarra gyújt,
és én egyre inkább megbizonyosodok arról, hogy
a szigetlakók különös nyelvének sajátossága a hallgatás.
Én viszont nem ehhez vagyok szokva, én nem bírom a hallgatást,
úgyhogy kimondom, ami már a megérkezésem pillanatától
fogva kikívánkozik belőlem:
,,Szimpatizálok a sziget alapelveivel, és egyenként
szimpatikus embereknek tartom önöket. Igen, azt hiszem,
tudnék élni a szigeten.
De attól sajnos nem tudok elvonatkoztatni, hogy ez végül is,
mindent összevetve, csak egy öncsonkító szekta.”
A visszaérkezésem után az első utam egy éjszakai szórakozóhelyre vezet.
Sosem okozott nehézséget számomra a nálam fiatalabb nők felszedése.
Segítségemre voltak ebben velem született magabiztosságom,
és cseppet sem hétköznapi testi adottságaim.
Odamegyek egy lányhoz és a fülébe súgom halkan, hogy:
,,Hé, szerintem egész aranyos vagy.”
Erre a lány a szemembe néz, bennem meghűl a vér, a szemembe néz,
és ugyanolyan halkan válaszol:
,,Köszönöm a kedvességedet, de nem vagyok aranyos.
Nem vagyok aranyos. Egy kibaszott kés vagyok,
és darabokra váglak, hogyha még egyszer hozzám érsz.”
Ajjaj, ez már nem az az ország, amit annyira szerettem,
ez már nem az a világ, amiben annyira otthon éreztem magam.
Ez már nem a nárcisztikus férfiak paradicsoma,
ez már nem az öngyűlölő nők országa.
Hectic, infectious power-pop in the grand TX style of The Marked Men & co., from Riverboat Gamblers/Rise Against members & other notables. Bandcamp New & Notable Nov 30, 2016
One of the most beloved post-hardcore albums of the ’10s gets a long-overdue remix and remaster just in time for its tenth anniversary. Bandcamp New & Notable Jan 25, 2024